Mint ahogyan a családtagoknak is vannak szülei, nagyszülei, dédszülei, stb., úgy a Magyar népnek is volt több jól ismert és elfelejtett ősei. Ezeknek az eltűnt ősi nemzetségeknek persze sokkal hosszabb élettartalmuk volt, mint egy egyedüli családnak. Ma már sok nehézséggel tudjuk csak kihámozni azt a kevés adatot, mely olyan szükséges arra, hogy feleljünk arra a kérdésre, hogy valóban honnan is származunk. De ahogy látjuk, nagyon szerencsések vagyunk, mert valahogy mégis kiderült egyes vonalnak a tisztázása. A következő fejezet a Magyar törzsszövetség honfoglalásáról szól. Ők sem voltak az egyetlen ősei a Magyarságnak, mert több mint egy hullámban tértek visza a Kárpátmedencébe a rokon-fajta népek. Ahogy krónikáink mondják, itt rokon-fajú, rokon-nyelvű népet találtak. Hogy mióta volt ez igy, azt nehéz bizonyítani, de már az ős-mezopotámiai kultúrkortól kezdve, mezopotámiai kapcsolatok voltak a Kárpát- Medencével és embertípusa is kapcsolatban volt velük. Elütött a környező európai emberfajoktól. Erdélyben, Tordoson talált szumír stílusu ősi primitív féle képírással írt agyagtáblákat találtak, melyek a karbon 14-es időmegállapítás szerint 1,000 évvel megelőzték a mezopotámiai kultúrákat, de ami nagyon hasonlított arra. Ez egy olyan meghökkentő és furcsa adat, amivel mit sem tudnak kezdeni a mai tudósok, és ezért elhallgatják, mert nem értik. Az a lehetőség létezik, hogy a vízözön előtti turáni faj abból az északi sávból jött, ahol Magyarország van. Erre is van bizonyíték, mivel a szumírok a leghoszabb és legrövidebb napot hagyományszerűen megtartották, és ez az őshazájukban volt csak helyes, és nem Dél-Mezopotámiában, ahol birodalmat alapítottak. Ez pedig a Fekete-tenger vidékével és a Kárpátokkal volt azonos. Érdekes, hogy a Kárpát-Medence hegyei, folyói, stb. gyakran ősmezopotámiai származású neveket viselnek. A terület időnként a környező indo-európai törzseknek a hatalma alá került, de az őskorokban hosszú időkön keresztül a Kárpát-Medencéből kiáramló kultúrák emelték fel az európai népek kultúrszínvonalát. A klasszikus kortól kezdve szittyák, szarmaták, jászok, alánok, húnok, avarok, bolgárok, Magyarok vették fel a turáni népek láncolatát. Csak rövid ideig voltak római, germán és szláv behatások itt.

A Magyar faj

A honfoglaló Árpád népét, úgymint a mai Magyar nép zömét, a legjobban kiképzett embertankutatók, mind, és mindíg a turáni-szittya-hún-török népekkel tartották rokonságban.(2) A finn-ugor néppel sosem volt erös vérbeli vagy fajbeli kapcsolat. A honfoglaló Magyar nép között nagyon kevés keleti mongoloid faji jel volt, inkább a szittyákkal, irániakkal és a nyugatázsiai népekkel voltak rokonságban. A Magyar faj egy széles gyűrűvel képezi magát a Kárpát-Medencén belűl és kivűl. Véreink eljutottak szomszédaik közé is. Tehát a Turáni-Alföld története nagyon fontos volt őstörténetünk alapjának épitésében, még akkor is, ha a Kárpát- Medencében is éltek mindig rokon fajta népek. A Turáni-Alföld történelme adja a legtöbb magyarázatot krónikáinknak, mondáinknak, meséinknek, dalainknak, müvészeteinknek, családneveinknek és embertani véri kapcsolatainknak. Ismerete nélkülözhetetlen.

A honfoglalás előtti korszak

A középkori Magyar krónikákban feljegyeztek egy honfoglalás előtti vezér listát, vagy király listát. Ez is egy nagyszerű útmutató számunkra, hogy merre jártak őseink, mivel a nevek közül sokat felismerünk a középázsiai történelemből. Igy tehát az időt is meg lehet határozni a történelmi adatokból.

Mitológiai ősök csoportja

1.Nimród Babiloni Niprut, napfejedelem Mezopotámia,Irán

2.Magor/Hunor Mitras-a/Mihir a nap és harc istene Turán

3.Bor Esetleg "Bor-isten", a szityák szarvas-anyja Szkíta

Ősnemzetségek alapitói

4.Dama A hún birodalom alapítója Tuman? Mongólia I.e.200

A Tana cím hún császárt jelez, de a szumírok első

királya szintén ETANA.

5.Keve Méd királyi nemzetség. (Kávi)

6.Keled Káld nemzetség, a médek, szittyák vezérnemzete

7.Ker Khuri a mezopotámiai szubartui népek vezérnemzete

8.Belér Alán király, nemzetével a húnok egyesültek

Turáni Királyok

9. Kadar c.387 Gadahar, Kidara hushán-hún király K.Irán

10.Otmar 379-387 K.Irán

11.Farkas c.390 Prakasa és Tarika, k.iráni pénzeken.

12.BendeKurt c.395 ?? Kursik, Basik, Karaton Hún fejedelmek??

13.Bokeny 420-485 Bahram Perzsa király, a húnok királya is

14.Csanád 457-460 Ks.na.waz fehér-hún király. K.Irán

15.Budli 460-464 EB.DAL/EPTAH/HEPTALI stb. fehér-hún K.Irán

16.Besz-ter 466-473 GOBAZesz (Kopasz/TAR) hún Kaukázus

17.Mike 473-482 ??

18.Miskéc 482-491 ??

19.Ombod 491-514 Amabaz-uk szabír hún fejedelem Kaukázus

20.Kölcse 514-528 ??

21.Levente 528-546 Alamand-ros M/V Kaukázus

22.Lél 546-553

23.Zamor c553

24.Zombor c585 Zaber Khán/Zamergan Kutigur hún Don Folyó

25.Balog 626-640 Bilge Kagán, kök türk birodalom. Turkestán

26.Bulcsu 640-689 Bulcso (Bonfiditől) É.K.Irán

27.Solt 689-703 ??

28.Berend 703-717 ??

29.Kadicsa 717-730 Szabír hún

30.Opos 730-750 Kaukázusi Magyar (Upas Ibn Madar) Kaukázus

31.Ethei 750-770

32.Szemen 770-789 Szamani dinasztia?? Aral Tenger

33.Torda 789-818

34.Ügyek 818-847 Dentu Magyaria királya Fekete Tenger

35.Álmos 847-895

36.Árpád 895-907 Magyarország

37.Zoltán/Solt 907-945 Magyarország

38.Taksony 950-997 Magyarország

39.Géza 970-997 Magyarország

40.Vajk/István 997-1038 Magyarország

Ez a lista főleg az ős-szittya alapból kiindulva a szittya-pártus-avar-hún féle turáni népek őseit és királyait tartalmazza. Ezek az adatok teljesen egyeznek az eddig előadott történelmi adatokkal.

Kiindulva a Turáni-Alföldről és a környékéről, a húnok terjeszkedése elindított egy népvándorlási korszakot. A Magyarral rokon fehér-hún (jücsi), ugor, és Magyar-szaka-urak korán érezték a keleti húnok terjeszkedését és évszázadokig tartó hatalmát. Közeli szomszédaik voltak a húnoknak. Amikor a kínaiak kiűzték az északi húnokat, megint nyugatra nyomták őket.

A derbenti krónikát idézve: "70 évvel Mohamed születése elôtt (352-ben) a Kuma folyó mellett a Magarok számtalan népei tűntek fel, kik északi Tibbettel határos vidékekről szállotak Asztrakán sikságára, itt két árga szakadtak, melynek egyike a Volga folyó hosszabban északnak (Baskíria/Magna Hungária), a másik pedig tovább nyugatnak tartott és az utóbbi alapította az észak- kaukázusi Madzsar várost."

Ez a Tibettel határos terület, a Szir-Darjától keletre volt a szakaurak szittya törzs területe ahonnan a hún terjeszkedések őket kinyomták. A szarmaták pedig a Turáni-Alföldön éltek és közöttük szintén szerepel a Magyar népnév. 214-ben feljegyzett örmény történész, Koronei Mózes a következőt írta: "Caucasus montes propter Iberian, Albanian versus Caspium Mare pertient. Hae autem gentes plurimae Sarmatiam alteram incolunt: Chasi (Keszi), Baszili, Hunni, Guda-Makari (Magyar), Massageta."

A keleti Avar Birodalom hanyatlása után újabb hullámokban jöttek az avar-hún népek Európa felé. Róluk már beszéltünk az utolsó fejezetben. Az egyik kései hullámuk hozta a kazárokat és bolgárokat is, akiknek szintén fontos szerpük volt a honfoglalás idejében. Prokopiusz azt írja az avarokról, hogy fehértestüek az avarok, rendezett királyi államban élnek, nem "vad" nomádok. Városlakók. Ptolemaisz pedig megemlíti, hogy a lovat részesítik kultikus tiszteletben (ló-áldozat az ég istenének).

Szíriai Mihály krónikája 582-ben említi meg a késő avarok vándorlását a kök türk birodalom nyomása miatt. "Ebben az időben jöttt ugyanis három testvér Belső-Szkítiából, harmincezer szkítát vezéreltek, 65 napig voltak úton az Imaon hegyek hágóin (Észak- Irán). A folyók miatt télen jöttek, elérték a Tanaiszt, amely a Meotiszból kilép és a Pontuszba ömlik (Fekete-tengerbe). Amint elérték a rómaiak határát, közűlük az egyik, név szerint Bulgariosz, 10,000 emberével elvált testvéreitől, átkelte a Tanaisz folyót a Duna irányában, mely ugyancsak a Pontuszba folyik. Marikioszhoz, a császárhoz küldött üzenetet, hogy adjon földet népének, ahol laknak és ezért népével a rómaiak segédcsapatává válnak. A császár átadta nekik Felsô- és Alslsó- Moesiát, valamint Dáciát... A maradék szkíták, a másik két testvér az alánok földjére ment, amelyet Berzyliának neveznek, oly területnek, amelynek városait a rómaiak építették. A Moesiában és Dáciában lakó bulgárok és puguryeh (mások szerint ugor), akik Barzilia városainak lakói voltak, idővel keresztények lettek. Amint az idegen nép ezt az országot elfoglalta, kazároknak nevezték őket az idősebb testvér neve után."

Ennek az eseménynek az egyik következménye az volt, hogy már 600 körül 10,000 bolgár lovas érkezett az avarokhoz Baján kagán udvarába, Pannóniába, és ezek csak kis részük voltak a hátramaradt bolgároknak, akik a Fekete-tenger északi részén maradtak.

Nikephorusz szerint a bolgár-hún, Kubrat fejedelem, aki a Dula nemzetségből származik, (4) megszervezte a többi maradék hún törzseket az Azovi-tenger és Fekete-tenger környékén. Ezekben a nemzetekben az onogur/hungár nép fő vezető szerepet játszott. Kubrát halála után öt fia, apjuk korábbi tanácsa ellenére felosztotta birodalmukat. Emiatt országuk legyengült és a rokon kazárok nagyrészüket uralmuk alá hajtották. Kubrát harmadik fia Asparukh az Alsó-Dunánál telepedett le, és ő alapította Bulgáriát. Kubrat negyedik fia az avarokhoz ment Pannóniába. Annyira szétforgácsolták magukat, hogy nehéz volt saját nyelvüket megtartani az idegen népek tömegei között. Igy a bolgárok elvesztették régi nyelvüket, amely közeli rokona volt a Magyarnak.

870-ben Ibn Ruszta és Gardézi, arab történészek foglalkoztak a Magyarokkal is írásaikban. "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó eszegelek (székelyek), között van a Madzsar határai közül az első határ. A Magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20,000 lovassal vonul ki, neve: kende. Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, dzsilának hívják. (gyula). Országuk egész kiterjedt, hossza és széle száz-száz farszak. Egyik határukat a Rum (Bizánci Fekete) tenger éri... Lakhelyük két folyó közt van (Etelköz). E két folyó közt az egyiket Atilnak hivják, a másikat Dunának. A Duna másik oldalán a nándorok (bulgárok) laknak, többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek tölük. (A bulgárok csak szövetségeseikkel és alattvalóikkal lehettek többen, mert anyira szét voltak darabolva.) A Magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántoföldjük van.. A magyarok tűzimádók (mágushitüek). Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a Magyarok és az országukkal szomszédos népek ellen. Ezek a Magyarok szemrevaló és szép külsejü emberek, nagy testüek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyöngyökkel berakottak."

Ibn Fadlah érdekes adatokat hoz fel a kazárokról és a Magyarokról, akik a bulgárokkal rokonok. "A kazárok nyelve nem hasonlít sem a török, sem a perzsa nyelvekhez... Kazárország fővárát Itilnek hívják (750 után). A főváros a folyó két partján van. Királyuk neve Jelek (magyarul Gyula, törökül Jula), és Bak. A kazárok szokásai tulnyomórészben ellenkeznek a moszlim, zsidó, keresztény intézményekkel. Vannak akik azt állítják, hogy a kazárok a jad-suds (jücsi,ját) és a mad-suds (Magyar) népe volna. Valóban a kazár népnév nem más, mint a kus, amit az örmények a fehér-húnok első áradatára a kusánokra használták. Ezeknek az egyik alapeleme a keletről származó jücsi, akik a szittya népeket, úgy a magyarokat is beolvasztották. Két különfajta népelem volt ez, az egyik sötétbőrü a másik világos. Indiaba is telepedtek ezek a játok (jücsi). Nyelvük nem egyezik a török nyelvekkel, úgy, mint a Magyar sem, hanem csak távolabbi rokona. Hasonlóképpen a kazárok és bulgárok ősnyelve sem volt teljesen török, hanem szittya-hún, és azok a nagyszámú egyező szavak, melyek a török nyelvekben is megvannak, szintén innen származhattak.

Bíborban Született Konsztantín bizánci császár, a Magyarokat még türknek hívja, mikor így ír roluk: "A türkök népe a kazariakhoz közel szerzett magának földet. De abban az időben nem türköknek, hanem szabartu aszfalunak hívták őket. (Szubartu Aszfalu Észak- Mezopotámiában van, onnan származik.) Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig. Minden háborúban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán vitézségéért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a Magyarok első vajdájának. Tudni illik, hogy a besenyők kezdetben az Atil (Volga) folyónál laktak, az uzok és Magyarok szomszédságában. A besenyő nemzetségek a következök: 1)Ertem 2)Tzur, 3)Gila , 4)Kulpe, 5)Kharoboe 6)Thalmat 7)Koplon 8)Tzoplon... A Magyarok nemzetségei:

1)Neke (Nyék), 2)Megere (Megyeri) 3)Kurtu Germat (Kürt Gyarmat), 4)Tarján 5)Kari 6)Kaszi és a kabarok, akik a kazároktól elszakadtak."

Kazáriában forradalom tört ki, melynek a fő vezetői a kabar törzsek voltak. Miután elveszteték a forradalmat, átpártoltak a Magyar törzsekhez és ezekkel leszakadtak a kazár szövetségről. Ennek az egyik következménye az volt, hogy a kazárok a besenyőkkel szövetkezve a magyarokra uszították őket is. Evvel elkezdődött a honfoglaláshoz vezetô törekedés, hogy biztossabb és nagyobb hazát találjanak maguknak.

A honviszafoglalás

Felejthetetlen élmény, epikus esemény volt népünk vándorútja ázsiai őshazánkból a Kárpátmedencébe. Évszázadokon keresztül énekekkel és mondákkal emlékeztek meg a honfoglalók és leszármazottaik a félmilliónyi magyar felkészüléséről, élményeirôl és a Kárpátokkal övezett ősi föld visszanyerésérôl.

A Magyar krónikák az ázsiai népvándorlásokat kivétel nélkül a keletről származó elnépesedés okának tartják. Ezek szerint az éhes és földet kereső népek háborúkat és torzsalkodásokat okoztak. Több földre, legelőre volt szükség, s az erősebb nyomta a gyengébbet keletről nyugatra. Viszont ez nem szükségszerűen az egyetlen oka, hogy Magyar elődeink útnak indultak, ahogy már ezt feljegyeztük.

Álmos népe tudatában volt a Kárpátmedence földjének dúsgazdag adottságairól, valamint a természetadta védőbástyáiról; s mint Atilla jogos hagyatékának tekintették azt. Amikor hún és avar testvéreink meghívása és azok nehéz sorsa és elnyomása is párosult a keleti kazár ellenszervezésekkel, nem tétováztak, és ősi szittya szokás szerint vérszerződésssel bélyegezte a hét törzs népünk sorsát, és egy uralkodó alatti egyesülését.(5) Álmos fejedelmet választották vezérül, hogy visszanyerjék Atilla hagyatékát.

A honfoglaló törzsek nevei:

MAGYAR, NYÉK, KÉRI, KESZI, TARJÁN, KÜRT-GYARMAT és JENÖ

voltak, s vezéreik:

ÁLMOS, ÁRPÁD, HUBA, TÖHÖTÖM, OND, ELÖD, és TAS.

Nem tudjuk biztosan, hogy minden esetben melyik vezér melyik törzs vezére volt, de tudjuk, hogy más törzsek is szegődtek az eredeti héthez. Igy tudomásunk van három kabar törzsről, vagy más történészek szerint avar várkúnokról, akik KENDE kurszán vezér vezetésével (más néven KOND) csatlakoztak Álmoshoz. A kende volt a harmadik legfontossab főember a kazároknál. Igy a hét törzsből tíz lett és a csatlakozók nyelvjárása szerint tíz törzset jelentő "onogur" néven hívhatták szövetségüket, amiből származik a másik népnevünk: a "hungár". Ez megmagyarázza, hogy miért hívnak minket nyugaton így, míg keleten sokan Magyarnak ismernek. Az eredeti hét törzsnév közűl meg van négy a hátramaradt baskírok között,(6) akiket az oroszok "mozserjan", vagyis Magyar néven hívnak úgy, mint a korabeli krónikások.

Béla király névtelen jegyzője a Turul-mondánkban ismerteti, hogy Álmos 884 után győzte le és foglalta el a hét dombon épült KIEV városát. Érdemes megjegyezni, hogy Verdansky ("Ancient Russia", Yale University) orosz történész szerint Kiev városát a kazárok alapították,(7) de a későbbi Levédia tanulmányában Álmosnak tulajdonította a város alapítását 840-ben. A kazárok egyideig a Magyarokkal egyűtt egy birodalmat alkottak a honfoglalás előtt. A Kazár szintén rokon turáni nép volt. Továbbá, a város neve "követ" jelentett a turáni nyelvekben. (Köv=Kiev), és fontos kovácsoló és kereskedelmi központ volt. A viking Atlakvida és Hervarar regék megemlékeznek Kiev városáról, ahol szerintük húnok éltek. A honfoglalás után is több évszázadon keresztül erôs Magyar kapcsolata volt Kiev városának, és Magyar lakósai is voltak. Még Magyar szentje is van Magyar Mózes néven. A város környékén található sziklákon rovásírásokat is találtak, ami mutatja, hogy nem rövid ideig voltak Magyar uralom alatt. Anonymus szerint, Kievet elhagyva sok ajándékkal és katonailag megerősödve folytatta útját Álmos és népe az új hon felé.

Ladomér és Halics városaiért nem kellett vért ontani. Azok lakói megvendégelték Ĺlmost és népét, majd utat építettek a hegyeken keresztül, hogy a Magyarok temérdek szekerükkel átkelhessenek a Kárpátok sűrű erdőségein.

Ezekután Álmos népe megalapította MUNKÁCS várát, ahol felkészültek a nagy munkára: "Az ősi föld visszaszerzésére". Ung vára hosszú ostrom alá kerűlt, s lehetséges, hogy Álmos is ott vesztette életét, ugyanis ettől kezdve Árpád lett a nagyúr.

A korabeli feljegyzések azt mutatják, hogy 892-ben a keleti frank császár Arnulf kérte és megkapta elődeink segítségét a morvák elleni küzdelemben (bajor évkönyvek). Később pedig az ellenkezője történt: a Magyarok a morvák oldalán semmisítették meg a frankokat ezen a vidéken.

Őseink ezeket az ideiglenes katonai egyesüléseket használták fel arra, hogy megismerjék és gyengítsék ellenségeiket. Egyúttal jobban megismerték a Kárpátmedence és a Nyugat politikai viszonyait és hasznosították ezt az ismeretet a Kárpátmedence népeinek felszabadítására. Ez lehetővé tette az új félmilliónyi Magyar letelepítését, valamint az új nemzet elfogadását a nyugati népek tengerében.

Igen fontos megemlíteni, hogy Árpád korában ősi testvérnépek lakták és uralták a Kárpátoktól keletre a Csendes-óceán partjáig Eurázsia nagy belső részeit, mintegy egységes lánculatot formálva a testvérnépek közt, s igy történetileg kimutathatók a szomszédos besenyők, kúnok, úzok, újgurok, akiknek egy része a későbbi századokban ugyancsak átjött a Kárpátmedencébe s egyik napról a másikra népünk szerves részeivé váltak. Abban az időben a szláv és izlám harapófogó még nem választott el bennünket testvéreinktől. Ekkor népünk még nagyhatalomnak számított Eurázsia szerte, a Kelet még nem volt nemzetünk gondolatában egy negatív és ellenséges fogalom.

A bolgár, és utána a frank-német támadások okozták a kárpát-medencei avar birodalom szétesését 750-850 között. A honfoglalás korában a bolgár megszálló csapatok és telepesei szerves részévé váltak a Kárpátmedence keleti részének, beleértve Erdélyt, s délre le Görögországig a Fekete-tengerig. Megjelenésük jelentette a legnagyobb veszélyt honfoglaló Magyarjaink számára, ugyanis ők is hún fajta testvérnépek voltak, s ismerték és használták az ősi harcmodor előnyeit. A bolgárok ekkor még nem változtatták nyelvüket szláv nyelvre. A honfoglalás korában a bolgárok már keresztények voltak.

A görög császár Leó Gramatikusz 894-ben elküldte Szklérosz Nikétász nevű követét Árpádhoz és kérte szövetségét a bolgárok ellen, mivel azok megtámadták a görögöket, akik az arabokkal álltak hadilábon. Árpád két sereget küldött ellenük. Az egyiket Árpád fia Levente vezette, a másikat pedig Tas vezér.

A görögök hajózták át a Magyar harcosokat a Dunán. Levente csapatai kezdetben szerencsésen legyőzték a bolgárokat, és az ország nagyrészét elfoglalták.

A bolgárok felimsmerték a Magyar csapatok erejét és hamarosan békét kötöttek a görögökkel, akik cserbenhagyva új szövetségeseiket, ellenségeiket ráúszították a Magyar csapatokra. Levente csapata nagyrészével együtt életét vesztette ebben a hadjáratban. A veszteség ellenére a Magyar csapatok sokáig lekötötték a bolgárokat, és ezzel biztosították a többi Magyar honfoglaló csapat szabad mozgását a Kárpátmedencén belűl.

896-ban elkezdődött a Magyarság tömeges áramlata a Kárpát-Medence szívébe Árpád vezérlete alatt.

Először a Kárpátmedence keleti részeit vették át, és csak később kellett Ĺrpádnak legyőzni a Salán vezetése alatt álló egyesűlt bolgár és görög hadsereget az Alpár pusztán. Utána Töhötöm vezér Erdélyben verte le a bolgárokat. Huba vezér pedig a mai Délszlovákia területét nyerte meg gyors hadjárattal. Nyugatra terjeszkedtek és megverték a morvák fejedelmét is, akit a mai könyvek Szvatopluknak hívnak. Ezekről a terjeszkedésekről írnak a későbbi korokban írt krónikáink és beszélnek a szájról-szájra szálló mondáink is.

898-ban Lombárdia királya, Berengár Magyar segédcsapatokat kért a Frank Birodalom ellen, de a következô évben már a Magyar csapatok támadták Lombardiát és legyőzték Berengárt saját otthonában. Az ezt követő úgynevezett kalandozási korban összesen hét hadjáratot indítottak a Magyarok az itáliai félszigetre az Alpokon keresztül. Az egyik alkalommal hajóhaddal támadták meg Velence városát, a velencei krónikák szerint.

899-ben Arnulf, a frank uralkodó meghalt és birodalma meggyengűlt. Árpád kihasználta ezt az alkalmat és visszahívta a Magyar hadakat az itáliai félszigetről és kinyomták a frankokat a Dunántúlról is. Igy 900-ban már az egész Kárpátmedence az új Magyar Birodalom részévé vált.

Az első országgyűlést a Kárpátmedencében 902-ben Pusztaszeren hívták össze. Itt kerűlt sor a Kárpátmedence földjének felosztására, valamint az ősi törvények meghonosítására és az ott élő testvéri népek hivatalos egyesítésére az újonan jött testvérekkel.

Árpád 907-ben halt meg. Fia, Zsolt lett az új fejedelem. Valószínűleg 907-től 937-ig uralkodott. Zsolt uralkodása alatt az ellenséges népek határainkon való kívültartása volt a fő gond. Ezt úgy érte el, hogy szövetségeket kötött a nyugati uralkodókkal és szükség esetén hadjáratokat indított. A fejedelem tudatában volt, hogy a német birodalom egyesítése Magyarország függetlenségének legnagyobb veszélye s ezért a különböző német hercegségeket támogatva állandó harci állapotot teremtett közöttük.