Nem Afganisztánról van szó, hiszen annak eseményeit mindennap láthatjuk a képernyőn. Abban a háborúban, amiről szó leend, egyelőre csak szavakkal lövöldöznek és csak remélhetjük, hogy egyszer majd csak kifogynak a petárdából.

A román-magyar viszonyról van szó, amely úgymond megromlott. Attól romlott meg, hogy Magyarország részére megjavultak a külpolitikai esélyek. Ma már nem olyan Európában él Magyarország, amelyben a nagyhatalmak által őrzött rend kegyelt és kegyvesztett államokra osztotta a kontinenst, bár még nem olyan ez az Európa, amely a régi igazságtalanságok jóvátételével szeretne tisztességes új életet kezdeni, viszont Magyarország már elindult Trianon ártalmainak korlátozása és hatástalanítása útján. Végre kihasználja a nemzetközi lehetőségeket az elszakított nemzetrészekkel való törődésre. Eljutott már oda, hogy magyar nemzeti érdekeket nem kell feláldozni a szomszéd államokkal való jóviszony oltárán, bár az érdekek érvényesítése terén még mindig túlzottan óvatos és körültekintő. Az alapszerződéseket megkötő kormányokkal szemben a mai magyar kormánynak már van védekező reflexe és munkaterve a nemzetegyesítés megvalósítására.

A magyar érdekeket feláldozó politikának félévszázados múltja van, és egyáltalán nem különös, hogy a kommunista idők utódpártjai ma is ezt vallják - zsigereikben van a honárulás. Sajnálatos, hogy a jószomszédi viszonynak félszázadon át csak ilyen alapja volt, és hogy a magyar érdekek nyílt felvállalása csak a nemzetközi helyzet megváltozása ütemében válik lehetővé, de ennek egyszerű oka a nemzetállam-koncepcióra alapozott politika tartós fennállása és szívóssága. Ez a politika arra a hazugságra épül, hogy "egy nemzet - egy állam", akkor is, ha sokféle nemzet él az állam területén. Ez a szemlélet annak ellenében érvényesült, hogy a nemzet természetalkotta képződmény, az állam mesterséges alakulat. A történelem folyamán az államhatárok változékonyabbak, mint az etnikai határok. Ezért az etnikai képlet megváltoztatása merénylet a természet rendje ellen. A végre már változásra álló nemzetközi légkörben a magyar kisebbség is felemelte a fejét, jelentkezik természeti jogaiért, sérelmei ellen bátran megnyilatkozik. A Kolozsvári Szabadság c. lapban Simon Endre korábban elképzelhetetlen nyíltsággal kifejti, mi a probléma Erdélyben, amely egykor sokféle nép békés országa volt:

"A státustörvény kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy még komoly problémák terhelik a magyar-román viszonyt. Az alapszerződés nem oldotta meg - és az eddigi eredmények mutatják, nem is fogja - végérvényesen e két nemzet közötti nézeteltéréseket. Akárcsak a trianoni szerződés, az alapszerződés is külső kényszer hatására jött létre, és a kérdések gyakorlati megoldásai bizonyítják, hogy nem a kölcsönösségre alapoz. Mindkettő sajátos értelmezések forrása: nem tekinthetőek teljes mértékben kötelezőnek a benne foglaltak, a pillanatnyi konjunkturális helyzethez igyekeznek igazítani a problémák megoldását. Ezzel magyarázható, hogy a nyolcvan éve életbe lépő trianoni szerződés után sem ismerik el országalapító társnemzet létünket. Az elmúlt nyolcvan év alatt a román belpolitika igyekezett felszámolni az erdélyi magyarságot: asszimilációval; a magyarlakta régiók etnikai arányának erőszakos megváltoztatásával, a sok betelepítéssel; a magyar közösségi vagyon államosításával; diszkriminált földreformmal, a magyar értelmiség szétzüllesztésével és fejlődésének akadályoztatásával; a magyaroklakta területek közműfejlesztésének visszafogásával; a román nyelv és kultúra ránk erőszakolásával, kikényszerítve a tömeges kivándorlást; a magyar nyelv és kultúra használatának a korlátozásával; a hátrányos adminisztratív-közigazgatási változtatásokkal és nem utolsó sorban az anyaországgal tartandó kapcsolatok adminisztratív-gazdasági megnehezítésével stb. Másodrendű állampolgárok lettünk: bizalmatlanok irányunkban, különböző pogromok célpontjai vagyunk; nincs önálló egyetemünk; történelmi emlékeink nagy részét lerombolták vagy hagyják tönkremenni azokat, anyanyelvünk használata korlátozott; nemzeti kultúránk gyakorlása gazdaságilag és adminisztratíve akadályozott. A szerződésekben vállalt kötelezettségek ellenére: nem ismerik el államalapító voltunkat, anyanyelvünk nem hivatalos nyelv, hiányzik a nemzetiségünket érintő kérdések önálló megoldásának és nemzeti önszerveződésünk lehetősége. És hiányzik autonóm létünknek millió autonóm megoldása. Amíg ezek nincsenek biztosítva, szükségünk van a státustörvényre."

Nemcsak ott tartunk, hogy Kolozsváron ilyen panaszfelsorolás megjelenik és bemegy az élő tudatba, de hovatovább politikai követelménnyé szilárdul.

Ha létrejönne igazságtevő nemzetközi főhatalom, amely komolyan venné az Európa-építés problémamentes követelményét, a fent felsoroltak bizonyítékaiból olyan ítéletet hozna, amely kivenné a bukaresti kormányzat kezeléséből a magyaroklakta területeket és olyan állami kereteket létesítene, amelyekben nem lenne domináló erőfölényű egyetlen etnikum. Csak így lehetne valamiféle békés együttélést kialakítani az immár széttagolhatatlanul kevertnemzetiségű területeken.

Ahogy létrejöttek etnikailag egységes szállásterületek az élet rendje szerint, ugyanúgy létrejöttek etnikailag vegyes területek is a történelem mozgásai következtében. Előbbiekre kevés a példa, mégis a királyi családibirtok-államok helyébe lépő polgári államok a "tiszta nemzetállam" megvalósítását erőltetik. Az élet rendjével ellenkező francia-modell nagyhatalmi rendezőelvvé válásával történt a nemzetiségi türelem mintaállamának szétzúzása: Hungária feldarabolása. A francia kaland Európa kétoldali megszállását eredményezte, amiből még csak félig emelkedett ki.

Bukarest méltatlan a vegyes etnikumú Erdély birtoklására. A helyzet ilyen átlátásától, még inkább megoldásától nagyon messze vagyunk. Kevés már az idő, minden év a határon túli magyarság további lemorzsolódását hozza. Ezért úttörő lépés a magyar állam részérôl a kedvezménytörvény, amit igazán csak kezdő lépésnek kell tekinteni. Alapvető magyar érdek: minden magyarok lakta terület mentesüljön bármely nemzetállami elveket valló, soviniszta, idegengyűlölő kormányzat hatásköre alól. Ez egyúttal össz-európai érdek is, ha még nem is tudatosult, ezért ilyen megoldás érdekében kellene politizálni. Az első lépésnek tekinthetô kedvezménytörvény (státustörvény) valóságos csendes háborút idézett elő szomszédainkkal, elsősorban Romániával. Érdemes csokorba szedni román politikusok nyilatkozatait: Adrian Nastase román miniszterelnök: "Románia semmilyen formában nem tudja elfogadni a határon túli magyarokról szóló törvény végrehajtását saját területén... A kisebbségek kérdését illetően minden, ami jó Európában, jó számunkra is, de nem kívánunk kísérleti terep lenni azok számára, akik még mindig revizionista eszméket melengetnek." (Beszéde július 29-én a román himnusz napján).

Ion Iliescu román köztársasági elnök: "A román alkotmánynak van néhány kitétele, amely nem lehet vita tárgya, az állam egységes nemzeti jellegét kimondó szakasz pedig egyike ezeknek... Ha egy bizonyos országban a lakosság nagy többsége egyetlen nemzethez tartozik, az nemzetállamnak tekinthető." Iliescu szerint az alkotmány 1. cikkelye ("Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam") nem jelent diszkriminációt a kisebbségek irányában, hiszen az esetükben "nem zárja ki a demokratikus politikai és intézményi rendszer alkalmazását. Ezt nem lehet felróni Romániának" - hangsúlyozta az államfô, ugyanakkor elképzelhetetlennek nevezte, hogy az alkotmány szövegébe bekerüljön a "kétnyelvű állam" megfogalmazás... Hangsúlyozta: - Romániát nem az nyugtalanítja, hogy Magyarország törődik a határain kívül élő magyar nemzetiségűekkel, hanem azt a módot tartja nyugtalanítónak, ahogy ezt a kérdést a státustörvénnyel megközelíti, azt hogy Magyarország a törvénnyel a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatos felelősséget kívánja átvenni, holott minden állam különállóan felelős a területén élő nemzeti kisebbséggel törődésért, a megfelelő demokratikus keretek létrehozásáért. (Júlis 7. Bukarest.)

A Cronica Romana Figyelem Magyarországra c. vezércikke Erdély elvesztésének Trianon óta állandó veszélyére figyelmeztet. Magyarországnak ma "koherens terve van Erdély megszerzésére". A szerző szerint Erdély elvesztésének veszélye valóságos, akárcsak 1940-ben, de most enyhébb, "kozmetikázott", "európai" módon, a "határok átszellemítése" révén fog megvalósulni... A lap vezércikkírója a román kormányfő föderalizációs törekvésekre vonatkozó nyilatkozata kapcsán megjegyzi: valóban léteznek ilyen irányú belső és külső kezdeményezések. A szerző szerint külföldi "föderalizációs jelzésnek" számít Magyarország kísérlete a román "egységes piac megtörésére", valamint az erdélyi kulturális alapítványok özönének a budapesti titkosszolgálatoktól való függése. Belföldön a szerző szerint az RMDSZ kívánja az ország föderalizációját, mivel nem ismeri el Románia Alkotmányának első, az ország nemzeti jellegét leszögező szakaszát. Az Adevarul vezércikkírója (Cristian Tudor Popescu főszerkesztő) arról értekezik, hogy "Budapest politikájának célja az, hogy a romániai magyarok privilegizált kasztot képviseljenek, melyre nem érvényesek az egységes román nemzeti állam törvényei". Szerinte, ha Romániát nem veszik fel az Európai Unióba, a Nyugat részéről támogat

Submitted by Csapó Endre on Saturday Feb 16th, 2002