Részletek "EGY LEVENTE EMLÉKÉRE" c. cikkből:
"...Mihályfalvi Sándor fegyvertelen foglyot, tizennyolcéves kereskedelmi iskolai tanulót,
hátulról, futás közben gépfegyverezték le a "hősök" 1944. december 2.-án.....
...December 2.-án szüleim nem akarták elengedni, ők már tudták, hogy minden eldőlt,
értelmetlen az ellenéllás. De Sanyi hajtogatta, hogy SAS-behívót kapott, mennie kell.
Tiszta ruhát, hófehér inget vett fel. A kötelességtudata mindennél erősebbnek bizonyult.
Egy pár óra múlva érkezett a hír: a Dűlő utcában agyonlőtték az oroszok...
...ferdeszemű katonák terelték a Sándort, és a végén agyonlőtték
Apáméknak sikerült egy talicskát szerezniük, ezzel hozták haza a bátyám holttestét.
/ Az oroszok mint a döglött kutyát, úgy hagyták ott. /
...Beszélték, hogy Sándor állítólag kézigránátot dobott egy szovjet katonai teherautóra.
- Ha ez igaz, akkor ő volt az egyetlen, aki tett valamit a hazájáért. 1944. december 2.-án,
Kaposváron.
- A felszabadulásnak nevezett fordulat utáni években nem volt tanácsos az ilyesmiről
beszélni. A szüleink is titkolták előlünk; kisebbek elől bátyánk tragédiáját."
/ A kommunista rezsim megkülönböztető figyelmet szentelt, az ilyen vagy hasonló esetekre. /
| 
| |
 |
<![CDATA[
</HEAD>
</HTML>
]]> |
